www.vwfanatic.eoldal.hu

Kovács úr szeretné megvenni élete harmadik Volkswagenjét, de nem tudja, hogy melyik legyen az? A válasz mindegyik kérdésre egyszerű és azonos: a megoldás az új Volkswagen Golf VI. A túl éles szemű szomszéd például aligha fogja kiszúrni, hogy ez egy vadonatúj modell. Hiszen ilyen Golfok ezerszám róják az utcáinkat. Na nem pont ilyenek, de nagyon hasonlók.

Bár a Volkswagen generációváltásról beszél, nem lagymatag ráncfelvarrásról, a tervezők kínosan ügyeltek, hogy az újdonság ne legyen nagyon újszerű. A lámpák kicsit mások, divatosabbak, korszerűbbek. Ráadásul tetszenek egy első autóra ácsingózó ipari tanulónak, és nem riasztják el az újdonságokat zsigerből gyűlölű nagyapót sem. A tükrök is jól felismerhetően mások, de egy hétköznapi járókelő számára itt véget is ér az újdonságok sora. Az álcázás tökéletes.

A belső teret furcsa kettősség hatja át. A tesztautóban ugyan szinte csak egy szín volt megtalálható, mégpedig a fekete, mégsem tűnt úgy, mintha egy Volkswagen emblémával díszített guruló ravatalozóban lennénk. Az ívek, az itt-ott elhelyezett fémbetétek, kapcsolók oldják a borongósságot.

Érdemes végigtapogatni a műszerfalat. A felső rész bátorítóan puha, az alsó pedig józanul kemény. Okos kompromisszum. A kezünk úgyis csak a felső részen kalandozik majd. Egy kategóriával feljebb, a Passatban a Volkswagen tud többet nyújtani, de azért még mélyebben kellene a bukszánkba nyúlni. Gondolkodó, na meg bérből és fizetésből élő ember azért így is értékelni fogja azt, amit a Golf VI kínál. Meg Kovács úr is. Minden kapcsolót, gombot, tekerentyűt ott talál, ahol jól megszokta, csak éppen sokkal finomabban járnak, működnek.

Minőségük van. Tekerjük meg a világításgombot, hagyjuk, hogy eme finom kis izommunka eredménye eljusson az agyunkba, és az ingerületek hatására szétáradjon bennünk a német mérnöki munka utolérhetetlenségébe vetett hit miatt kialakuló melegség. Kovács úr ezért fizetett
sok pénzt, és ezért hajlandó most is felárat fizetni.

Merthogy a Golf VI nem olcsó. Túlárazottnak sem lehet mondani, de az árlisták böngészése, a Volkswagen honlapján után kiderül, hogy optimista bátorsággal kalkulálták ki vételárat. És eléggé el nem ítélhető módon plusz pénzért adják a biztonságot nyújtó ESP-t. A kereskedőknek mégsem lesz nehéz dolguk, amikor a leendő vevőket kell meggyőzniük, hogy Golf VI-ost vegyenek, még akkor sem, ha éppen nem Kovács úrnak hívják a kuncsaftot. Elég lesz egy hosszabb próbaútra menni az érdeklődővel.

Mert a Golf VI volánja mögött ülni és vezetni jó. A Volkswagen az új generáció megalkotásánál alighanem ugyanazt az utat követte, mint a világ legnagyobb processzorgyártója, az Intel. Ott ugyanis egy majdnem balul sikerült termékváltás után azt találták ki, hogy az egyik évben csak a gyártási módszert finomítják, a másikban pedig magának a processzornak a felépítése változik. A kettő egyszerre túl nagy rizikó. A Golfnál, most a finomítás ideje jött el. Ugyanis a szinte változatlan külső forma és műszaki alapok megtartása mellett a végeredmény egy meglepően kifinomult autó lett. Nem is kell egy csúcsfelszereltségű változatba ülnünk, hogy ez kiderüljön. A tesztautóban nem volt különleges kárpitozás, vagy milliónyi kényeztető extra.

A Trendline felszereltséget tempomat, bőrkormány, automata klímaberendezés, esőérzékelős ablaktörlő meg egy könyöktámasz egészítette ki. Semmi felesleges, a legtöbb ember pont ezeket a kényelmet szolgáló extrákat választaná. Az 1,4-es, 122 lóerős TSI motor pedig a Volkswagen kínálatának az egyik legjobbja. Simán el tudná magáról hitetni, hogy 1,6-os. Vígan pörög fel, ha kell, a legkezdőbb autós sem fullad le vele, mert nincsenek nyomatékgondjai az alsó tartományban. Rezonanciája csekély és a hangja is csak akkor szűrődik át a példás zajcsillapításon, ahol már a láthatóan gyors haladás mellé az emberi agy szinte kívánja a motorzajt. A hatfokozatú váltó méltó társ, a kellemes bőrbevonatot markolva és a mindig virgonc motor erejét beosztva az ember csak azon gondolkodik el, tényleg kell ez a hat fokozat?

Talán nem, mégsem baj, hogy van, hiszen így kellően takarékosan lehet autózni. Nyoma sincs az alulmotorizáltság miatt más autókban oly gyakran alkalmazott muszáj-padlógázok miatti magas fogyasztásnak. A teszt alatt hét liter körüli átlagfogyasztást sikerült elérnünk. Amennyiben még két hétig marad nálunk a tesztautó, biztos sikerült volna ezen érték alá menni. Addigra talán meguntuk volna, hogy gyorsan közlekedjünk. Szemtelenül gyorsan. Merthogy a jó motor ügyesen hangolt, biztonságos, kényelmes, de tempós kanyarodást is engedő futóművel párosul. A kormányt alig kell elfordítanunk, hogy a Golf VI eleje új irányt vegyen. Remek érzés ezt megtapasztalni szűk parkolóhelyek közötti manőverezésnél a városban, és pironkodva élvezni, ahogy a Golfot pillanatok alatt a gyorsabban haladó sávba tereljük.

Ráadásul hagyományos lengéscsillapítóval-acélrugóval bizonyult kellemesen vezethetőnek a tesztautó, nem a mágneses folyadékot tartalmazó, karakterisztikáját pillanatok alatt változtatni képes, és persze feláras futóművel. A Golf VI könnyed irányíthatósága, vezethetőségének egyszerűsége olyanokra is hatással van, akik számára az autóval közlekedés nem élmény, hanem kínos kötelesség. És mindez hosszabb, több száz kilométeres utakon sem múlik el. A műszerfalról szerencsére száműzték a kék háttérvilágítást, így éjjel nem fürdik az arcunk a szolárium stúdiókéhoz hasonló fényben, és nem fogjuk megrohamozni az első benzinkút gyógyszeresszekrényét szemcsepp után kutatva.

Nyugodtan maradhat az autópályán hatodik fokozatban a kézi váltó, és a manőverek nagy részét a tempomat segítségével el tudjuk végezni. Az utastérben uralkodó csendért pedig hálásak lehetünk az áttervezett tömítéseknek, az újfajta, könnyű, de nagyon hatásos zajcsillapítóknak, és a szélcsatornának, ahol halkra formálták a tükröket és a motorház-szélvédő átmenetet. Az ülések órák múlva is kényelmesek, senki sem panaszkodott arra, hogy egy idô után kényelmetlenül fészkelődött volna benne.

Legalábbis elöl. Mert a Volkswagen Golf VI továbbra is inkább az elöl utazók kocsija. Hátul a lábtér még mindig szűkös, főleg az első utasok tágra szabott fészkelődési lehetőségeihez képest. A fejtér sem kiemelkedően nagy, és a csomagtartót is hamar meg lehet tölteni egy családi kirándulás cókmókjaival. Az első képeken az AUTÓPIAC-nál bizony csalódást okozott a Golf VI. Kínos szűkmarkúsággal mért megújulásnak tűnt csak az új autó, de az izlandi bemutató és a tesztek után kiderült, tévedtünk.

A Volkswagen tervezői ezúttal nem hagyták cserben a típust. Az új Golf minősége, vezethetősége és használhatósága újra a kategória élmezőnyébe helyezi az autót, amelynek az Év Autója szavazáson elért harmadik helye így teljesen megérdemelt.